| r.a | ||||||||
 |
 |
 |
 |
 |
||||
|
|
|
|
|
|
||||
|
Ez itt az archív, 2007 harmadik negyedévéből minden..
Utas és holdvilág Kvíz Disclaimer
|
||||||||
|
(2007.VIII.6) [Utas
és holdvilág] Olaszországban az én identitásommal is történt valami. Itthon ugyanis soha nem hallgatok rádiót, de ott a kocsiban találtam egy rockadót. Korábban sokat mondogattam magamnak, olykor másnak is, hogy azért én a lelkem mélyén rocker vagyok. Azért szeretem a hangos dúúúrva gitárnyűvést meg ilyesmit. A rockadó néhány órányi hallgatása azonban ráébresztett: fenéket vagyok én rocker, csak azért gondoltam ezt (tetszelegtem), mert elfelejtettem, milyen is valójában az igazi rockzene. Kevés kivétellel nevetséges. Nemzeti önismeretem is gyarapodott, szintén a sok vezetés által. Kidolgoztam ugyanis a magyar és az olasz vezető nemzetkarakterológiai ihletésű pszichológiai tipikáját. Eszerint a magyar vezető: agresszív-hisztérikus, az olasz vezető: szolipszista-hisztérikus. A magyar vezető a két karakterjegy által meghatározott skálán valahová elhelyezhető, viszonylag sok a tiszta agresszív vagy a tiszta hisztérikus típus, míg persze bőven akadnak kevert esetek is. Ellenben az olasz vezető egyszerre szolipszista és hisztérikus, és a kettő között ráadásul ok-okozati viszony is van. Szolipszista, vagyis nem igazán hiszi el, hogy rajta kívül mások is léteznek (=közlekednek), vagy hát lehet, hogy elhiszi, de nem igazán érdekli. Mihelyt azonban e mások létezése akadályokat gördít a közvetlen vágyteljesítés elé, az olasz vezető hisztérikus lesz. A különbség abban van, hogy a mások igényeiről tudomást nem vevő magyar autósokban mindig van valami agresszivitás: mert én megtehetem, bazdmeg. Az agresszív magyar autós ezáltal, a leszarás formájában elismeri a másik létezését - és így, ha szerencséje van, megmenekülhet a hisztériától az agresszivitás által. A kvíz megfejtése: nol.hu  (2007.VII.10) [Kvíz] A
színpadon erölködés ellenére, a rajongók kitartottak mellettük és egy
szájként énekelték két lemezük szétjátszott dalait. Sőt inkább elpálinkáztam magam onnét, ugyanis már vigyázzállásban álltak a mellbimbóim a hidegtől. - Amíg visszajövök, elmélkedjetek azon, vajon honnan származnak ezek a szép idézetek. Nagy dolgok nyomára juthattok.
(2007.VII.5) Nem is az az igazán megrázó, hogy elnémult az egyik hangszóró, ráadásul pont az, ami közelebb van a fejemhez (fülemhez), mikor itt ülök a számítógépnél, és hogy az általam ismert egyetlen elektromérnöki trükkel (úgymint: vezeték bizgerálása, ha ez nem használ, végének levágása, aztán csupálás vagy mifene) sem sikerült megjavítanom. Hanem mikor rájöttem, hogy nem is vettem észre, mikor némult el. Hát hallom én egyáltalán a zenét, ami egész nap szól?
Igaza van az asszonynak megint, merthogy mikor lentebb azt írtam, mindenki, akkor abban én is benne vagyok. Hűséges olvasóim tudják, kb. hat évig dolgoztam egy nagyon államközeli kht-nál (a nevét csak azoknak a barátoknak szoktam elmondani, akikről remélem, hogy nem adják tovább olyanoknak, akiknek nem kell tudniuk). És ott minden volt, aminek lennie kell, még arról a nagyon marginális helyről is jól láthatóan, ahonnan kénytelen-kelletlen láttam belőle valamit. (És persze fideszos meg szadeszes miniszterium alatt egyaránt, hogy egy kicsit szűkítsem a kört.) És nem, nem nyomtam fel őket. Nem mintha nem gondolkodtam-ábrándoztam volna ezen sokat. De egyrészt, haha, szomorú, onnan kaptam az órabérre átszámítva egész jó fizetésemet. Másrészt a főnökségből a legrokonszenvesebb srác egyszer arról mesélt (nem mintha sejtette volna, miről álmodozom néha, remélem), hogy az összes gázos papírt vele íratják alá. Hogy ha egyszer omlana az egész, akkor elsősorban őt temetné el. És jaj, az ember legyőzte bennem a fizetéssel amúgy is legyengített demokratát. Különben is el van határozva, hogy többet ilyen nem lesz, elkerülöm az olyan helyzeteket, amikben a rossz oldalon vagyok. Nem mintha illúzióim lennének, hogy ezt lehetséges-e.
|
||||||||